Manapság egyre többször botlunk negatív kommentekbe, megnyilatkozásokba. A rosszat azonnal, kendőzetlenül kimondjuk, ítélkezni jogunk van, szabadon kinyilvánítani a véleményünket. Másban a szálkát is, magunkban a gerendát sem attitűd. A jó, az csak úgy van. Természetes. Pedig mennyire jólesne a pozitív megerősítés, a dicséret. A közösségi médiában nap mint nap olvashatunk negatív kommenteket. Kapcsolataink kialakításához elengedhetetlen az empátia folyamatos fejlesztése. Önismeretünk is a másik ember tükrében fejlődik. Az empátia segítségével az eseményeket képesek vagyunk több szemszögből látni, erősíti segítőkészségünket.
Ha tudunk beszélni a nehézségeinkről, megtapasztalhatjuk, milyen kapni az empátiát. Ha pedig képesek vagyunk az értő és érző meghallgatásra, fejlődik az empátiánk. Valójában, amikor hallgatjuk a másikat, csak azon gondolkozunk, hogy mit fogunk neki válaszolni, ahelyett, hogy odafigyelnénk. Ezért meghallgatni nehezebb, mint gondolnánk. Az empátia pedig összekapcsolódik azzal, hogyan nem bántunk másokat, hogyan élünk békében azzal, ha valaki máshogy él, gondolkozik, mint mi. Nem kell mindig, mindenkit megérteni, inkább oda kell eljutnunk, hogy hagyjuk a másikat úgy létezni, ahogy van, nem kell mindenbe beleszólnunk, mindenkinek megvan a maga útja. (tovább…)